Brothers szigetek
Egyiptom

Tulajdonképpen a mély tengerfenékrõl feltörõ két masszív zátony felszín feletti része alkot szigeteket. A területen csak ez a két jelentõs zátony van, és ezek mágnesként vonzzák a nyílt tengeri, és a zátonyokat kedvelõ élõlényeket. A nyílt tengeri áramlatoknak köszönhetõen, számtalan korall-populáció él rajtuk. Túlnyomórészt lágykorallok nõnek mindenfelé, ezekkel már felszínen találkoztunk, és ami töretlenül folytatódott a mélységben. A merülés alatt hihetetlen színvilág tárult elénk a gorgóniák, ostorkorallok, lágykorallok, kõkorallok számos képviselõje megtalálható. Csodálatos élményt nyújt a halrajok sokasága, amik közé gyakran beúszhatunk. Több hajóroncsot is megmerülhetünk a szigeteken. Ezek közül az egyik a Numida a sziget északi csúcsánál található. Azonban elég gyakran egy erõs áramlat egyenesen rávisz a roncsra. E merülésnél hevesebben dobog a búvár szíve, hiszen ez a búvárok számára elérhetõ egyik leghihetetlenebb hajóroncs, ami csaknem függõlegesen nyugszik a zátonyon. Mivel már csaknem 100 éve van a víz alatt, ma már a zátony elválaszthatatlan részét képezi, és már sosem mozdul el. Már 8 m-es mélységben megpillanthatjuk az összeroncsolódott hajóorrt, amit egy vasúti mozdonykerék-pár jelöl, amelyet eredetileg fedélzeti rakományként szállított a hajó. Innentõl kezdve azonban a hajó eredeti alakjában látható, és a búvár gyorsan leér a fedélzet szintjére. Amit a legtöbb búvár azonnal észrevesz, az a hajót borító szín-kavalkád. A lágykorallok és kõkorallok teljesen ellepik a hajót, csakúgy, mint az Aidát, és így ez a világ egyik legszebb hajóroncsa. A korlátok, az árbocok, a csónakdaruk, csörlõk és a fedélzeti csörlõk még mindig a helyükön vannak - részévé váltak az élõ zátonynak, mely olyan élénk, hogy szinte elfelejtjük, hogy ez egy "roncsmerülés"! Az egészen halványzöldtõl a sötétvörösig terjedõ szín-kavalkád közepette a halak is "otthonra találtak" a roncson. A fûrészes sügérek vannak a legtöbben, de minden búvárnak megvan a kedvenc hala, és szinte mind meg is található itt. Ami magát a hajót illeti, képes biztosítani minden búvárnak mindenféle merülési lehetõséget. Még azoknak a búvároknak is tetszeni fog ez a roncs, akik egyébként irtóznak a roncsbúvárkodástól. A fedélzet fadeszkázata természetesen már elkorhadt, és persze a rakományt is kiemelték. Ez azonban igen jó lehetõséget nyújt arra, hogy megvizsgáljunk egy nagy hajót, a személyes igényeknek megfelelõ bármely mélységben. A központi híd elõtt két nagy raktártér található, a kormány fél felõli oldal mentén szellõzõ nyílásokkal. A fedélzetekbõl már csak az acél rácsszerkezet van meg, és az elsõ árboc alsó fele. Közvetlenül a 2. sz. raktár mögött van a magas központi felépítmény a szálláshelyekkel és a parancsnoki híd maradványaival. Mivel az egész acél padlólemezre fából készült, a külsõ keretszerkezeten kívül már minden elkorhadt. Most már 50 m-es mélységben járunk, és a hajó többi része már nagyon mély vízben van. Rögtön a híd mögött található a hajó kéménye, amely az egyik oldalára dõlt. Itt több csónakdaru látható. Közvetlenül alatta van a gépház. Hátrafelé tovább van a 3. és 4. sz. raktár - a fedélzet hasonlóan fest, mint a hajóorr közelében levõ részen. Ismét csak árbocot lát a búvár, az egyenletesen vaskos hátsó árboc alsó felét - amely szintén dacolni látszik a gravitációval - továbbá a hozzá tartozó fedélzeti csörlõket. A tatrész kiemelkedik, szép, körkörös, hátsó emeletfedélzet kialakítású, alatta, mintegy 80 m mélységben a hajócsavar látható. A hajóorrnál levõ sérüléstõl eltekintve az egész vasszerkezet az egész hajón ép, és a kõ- és lágykorallok változatos együttesével van borítva - a korallok csak 50 m-es mélységtõl lefelé kezdenek ritkulni. A roncs alsó részén igen nagy fûrészes sügérekkel találkozhatunk. Utóirat Bár ez a hajó nagyon különbözik az Aidától, a két hajó közti mostani hasonlóság bámulatos - valószínûleg azért, mert a két roncs olyan közel fekszik egymáshoz. A Numidia valóban izgalmas roncs, és szintén hatalmas lehetõségeket kínál a technikai búvárok számára. Azonban az Aidához hasonlóan errõl is gyakran megfeledkeznek, mivel a szigeteket csak viszonylag kevesen látogatják, bár Egyiptom két legromlatlanabb hajóroncsaként igen jó a hírnevük. Merülés az Aidához. Ez minden tekintetben nagyszerû merülés - a búvár csak azon csodálkozik, hogyan nyugodhat egy hajó a tengerfenéken ilyen szögben. Azt várnánk, hogy a gravitáció egy bizonyos ponton gyõz, és a hajót még mélyebbre küldi. Ebben az esetben azonban nem így történt, és az Aida egyenesen áll orral felfelé a zátonyon, a hajóorr 25 m-es, a tat pedig 60 m-es mélységben. A hajóorr nagymértékben károsodott, de egyébként a hajó látszólag sértetlen. Miután az Aida több mint 40 éve van a tenger alatt, teljesen beágyazódott a zátonyba és lassan annak részévé vált. Végig az egész hajón burjánzik a korall. Ahogy egyre mélyebbre merül, a búvár - bár egyre csökkenõ sûrûségben - a lágy- és kõkorallok sokféle változatával találkozik, amelyek a roncs sekély részén a legváltozatosabb színekben pompáznak. Ha ehhez hozzávesszük a sokféle halat, a fûrészes sügértõl a tonhalig - elsõ látásra úgy tûnik, mind táplálkozik, valamint az 1. sz. raktárban ezerszám élõ Vanikoro Sweeper-eket, elmondhatjuk, hogy ez a roncs mindenki számára tartogat élményt. A roncsolt hajóorr mögött az elõfedélzet legnagyobb része sértetlen. A fadeszkázat már elkorhadt - szabadon hagyva a látszólag ép acélszerkezetet, amelynek minden része így könnyen hozzáférhetõ. Az elsõ raktár üres és ha a búvár bejut, teljesen védve van az áramlattól, amely egészen erõs lehet. Hihetetlen, de az elülsõ árboc még mindig jórészt sértetlen, és továbbra is dacol a romlással, ahogy elfelé mered a roncstól és a zátony függõleges falától. Az árboc alatt a fedélzeten fekszik egy rakás csörlõ és egy árbocrúd. A hajó középsõ részén van a kiemelkedõ központi felépítmény, és a fa hajóhíd maradványai. Ez csak egy emelvény, de még mindig sok látnivaló van itt - különösen a lenti szálláshelyeken. Sok kabint is fel lehet fedezni - a legtöbbjükben a rézbõl készült ablakkeretek is a helyükön vannak. A hajó kéménye csaknem 50 m mélyen az oldalán fekszik és részben elrozsdásodott. Egy masszív gõzsíp - igen hasonló ahhoz, amit a Rosalie Moller-en találtak - látható az alsó részén, mindez teljesen odanõve a felsõ fedélzethez. Közvetlenül alatta van a gépház lejárata - a háromhengeres, tripla expanziós gõzgép úgy fest, mintha még mindig képes lenne hajtani a hajót a vizeken. Innentõl kezdve a mélység már valóban nagy. Az Aidát sosem kísérelték meg kiemelni, így minden a helyén van, még legalul 60 m-en a hajócsavar is. A hátsó fedélzet teljesen ép - a fa részek kivételével. Ehhez a mélységhez képest a korallvilág csodás, bár nem hasonlítható a hajó sekélyebb vízben fekvõ részeihez, ahová a napfény jobban behatol, így a korall bujábban növekszik. Természetesen a nagy halak is itt járnak - a Vörös-tengeren sehol máshol nem láttam nagyobb ekkora fûrészes sügért, mint itt. Utóirat Azoknak, akik nem annyira szeretik a hajóroncsokat, hanem inkább a korallokat és a tengeri élõvilágot kedvelik, ez az a hajóroncs, amely olyan élménybeli változatosságot nyújt, mely mindkét fajta merülés kedvelõinek a legjobbat adja. A ragyogó színek, a kõkorallok, lágykorallok és a nyüzsgõ haltömegek ezt a roncsot Egyiptom bármelyik zátonyának méltó vetélytársává teszik. Emellett ez a hajóroncs óriási lehetõségeket kínál a technikai búvárok számára is, és az egyik legnagyszerûbb roncs bárhol az egyiptomi vizeken. Azonban a Numidia-hoz hasonlóan errõl is gyakran megfeledkeznek, mivel a szigeteket csak viszonylag kevesen látogatják.

A cikkhez kapcsolódó egyéb tulajdonságok

Ebben a témában talál még 214 cikket: Merülőhelyek