Főoldal / Tudástár / Salem Express története

Salem Express története
Salem Express

A nagyon szép építésû, 100 méter hosszú és 1105 bruttó regiszter tonna vízkiszorítású utas- és jármûszállító kompot egy francia hajózási társaság építtette 1976-ban. Akkor még a hajót Fred Scamaroni néven bocsátották vízre, majd késõbb, több alkalommal is átnevezték. Elõször Nuits Saint George, majd Lord Sinai, késõbb az Al Tahra névre, és végül 1980-ban, mikor egyiptomi tulajdonba került, akkor lett a neve Salem Express. A hajó elõször a Földközi-tengeren teljesített szolgálatot, majd az alexandriai kikötõbõl kiindulva elsõsorban az észak-afrikai és közel-keleti arab országok tengeri utasforgalmában vett részt.

Hassan Moro, a Salem Express kapitánya, tapasztalt hajózónak számított. Az egyiptomi tengerészeti akadémián végzett és a Samatour Hajózási Társaságnál kezdett dolgozni. 1988-tól egészen utolsó útjáig õ irányította a Salem Express-t.

1991. decemberében a szaúd-arábiai Jeddah kikötõbõl hazafelé tartó mekkai zarándokokat vett a hajó a fedélzetére. Hivatalos adatok szerint a komp 578 utast szállított és 72 fõ személyzet tartózkodott a fedélzeten. Keleti szokás szerint ennek ellenére a hajó természetesen jóval zsúfoltabb volt és nem hivatalos adatok szerint több mint 1000 utas tartózkodott a fedélzeten Port Safaga felé. December 16.-án éjfél után, alig 17 km-re a végcéltól, Moro kapitány úgy döntött, hogy lerövidíti a hazai kikötõbe vezetõ utat. Bevett szokás volt a Hyndman Reef és a viszonylag közeli Abu Kefan közötti csatornán áthajózva nyerni néhány kilométert mintsem a lényegesen hosszabb ideig tartó, ám az alattomos korallzátonyokat elkerülõ, kijelölt útvonalon megközelíteni a safagai kikötõt. Moro kapitány többször is vezette át már a Salem Express-t a Hyndman zátony csatornáján, így nagyjából két óra hajózást megspórolva.

A katasztrófa napján azonban szokatlanul erõs volt az áramlás a csatornában. A lecsökkentett sebesség miatt a hajó észrevétlenül a Hyndman zátony déli, igen sekély korallplatós vége felé sodródott. Sajnos ahhoz még mindig elég gyorsan haladt a komp, hogy a téves navigáció miatt az orr-része túl nagy erõvel ütközzön a zátonynak. A becsapódás ereje közel 10 méteres léket ütött a hajóorr baloldalán. Ennél sokkal nagyobb baj volt azonban, hogy az ütközés miatt a jármûvek beállását szolgáló hátsó rámpa lenyílt. A léken és a kinyílt rámpán át percek alatt sok ezer liter tengervíz zúdult a hajótér belsejébe. Emiatt a komp menthetetlenül megdõlt és jobb oldalára fordulva, kevesebb, mint 20 perc alatt elsüllyedt.

A szerencsétlen utasok többségét álmában érte a katasztrófa. A Salem Express olyan gyorsan süllyedt el, hogy sok ember el sem tudta hagyni a kabinját, vagy a belsõ tereket, mielõtt azok felteltek volna vízzel. Az áldozatok száma elérte a 690 fõt. A mentés igen rosszul szervezett és kapkodó volt, ami miatt a süllyedõ hajót már elhagyott utasok közül is sokan a háborgó tengerbe vesztek. A szerencsés túlélõk csak alig 180-an voltak.A következõ napokban még számtalan holttest bukkant fel a hajó körül és attól jóval távolabb is. Emiatt az egyiptomi haditengerészet megtiltott minden fajta tevékenységet a közelben, ezzel évekig nyugalmat hagyva a még most is hajó mélyebb belsejében rekedt közel 300 vízbefúlt áldozatnak.

A Salem Express merülése mindenkiben, aki ismeri a történetét, mély nyomot hagy, hiszen a roncs ma is kegyeleti hely.A hátsó rámpa, melynek lenyílása nagymértékben hozzájárult a katasztrófához, a süllyedés közben visszacsukódott, de nem záródott be, csak a tehetetlensége tartotta csukva sok éven át. A nagyobb hullámzásban ott merülõ búvárok hallhatták az ajtó mozgásából adódó nyikorgást is, az arra érzékenyek számára tovább növelve a hely amúgy is nyomasztó hangulatát. Majd 2008 tavaszán egy több napig tartó vihar olyan erõvel ostromolta a roncsot, hogy a rámpa leszakadt a hajóról, ezzel könnyû bejárást engedve a búvárok számára a raktérbe.