A kapucinusok katakombáinak története

A palermói katakombákat a világ legfélelmetesebb helyei között tartják számon, nem véletlenül, ugyanis körülbelül nyolcezer mumifikálódott holttestet őriznek, melyek közül az elsők a 15. századból származnak. A Convento dei Cappuccini (Kapucinus katakomba) Palermo legszokatlanabb és legkomorabb nevezetessége.

Amikor a kapucinus szerzetesek évszázadokkal ezelőtt építési telket kértek Palermo vezetőitől kolostoruk számára, látszólag a legrosszabb földdarabot kapták a szűkmarkú városatyáktól. Utóbb azonban kiderült, hogy aranybányára építkeztek, hisz a kolostor alatt húzódó pincerendszerben eltemetett első barát teste hosszú évek múltán se akart elbomlani. A különös esetet isteni jelként értékelték a szicíliaiak, akik ettől kezdve - legalábbis azon nemesek és gazdagok, akik megtehették - minden követ megmozgattak, hogy itt temetkezhessenek el. Végrendeletükben nemcsak azt hagyták meg, hogy milyen öltözékben temessék el őket, hanem azt is, hogy egy bizonyos idő elteltével cseréljék le a ruházatukat.

Az idők során egyre szervezettebbé vált a földalatti temető működése: hamar kialakult a halottak kategorizálásának szokása, így ma külön folyosója van a férfiaknak, a nőknek, a gyerekeknek, a szüzeknek, a papoknak, valamint a különböző foglalkozások képviselőinek - orvosoknak, politikusoknak, festőknek.

A katakombákban holttestek sorai lógnak vagy dőlnek ijesztő helyzetekben. Híres lakói is vannak, közöttük Lorenzo Marabitti és Filipo Pennino szobrászok, Tunisz királyának katolikus hitre áttért fia, illetve Velázquez, a spanyol festő és felesége.

Bár az itt megtett séta az út minden pontján vérfagyasztó és megrázó, a katakombalakói közül a gyermekek holttestei jelentik a legmegrendítőbb élményt, közöttük is a kis Rosalia Lombardo, aki játékbabaként fekszik üvegkoporsójában, mintha ma is csak aludna. A kislány az első világháború végén született, s szülei egyetlen öröme volt. 1920-ban azonban tüdőgyulladást kapott, s antibiotikumok hiányában meghalt. Mivel Szicíliában a halottakra afféle "kicsi szentekként", a család túlvilági védelmezőjeként tekintenek, apja, Mario Lombardo elhatározta, hogy az élettelen testet bebalzsamoztatja, s ezáltal halhatatlanná teszi. A műveletet Alfredo Salafiára, a kor egyik híres gyógyszerészére és balzsamozómesterére bízta, aki a jelek szerint kitűnő munkát végzett.

A cikkhez kapcsolódó képek

Ebben a témában talál még 100 cikket: Tudástár