Taormina története

Naxos város a szomszédos földnyelven már évszázadok óta virágzott, amikor Szürakuszai zsarnoka, II. Dionüsziosz – akinek a nevéhez a híres Damoklész-kardja is fűződik – Kr. e. 403-ban leromboltatta. A túlélőket összegyűjtve, Andromakhosz új várost alapított a közeli Tauro lejtőjén, melyet Tauromenionnak neveztek el. Az új város gyors fejlődésnek indult, rövid időn belül meghatározó település lett a partvidéken. Naxost pedig – bár híres Apolló Archegetes oltára és szentélye fennmaradt, hogy jelezze az egykori város helyét – az ókorban többé nem lakták. Naxos ókori városából mára semmi sem maradt, bár egykori területe jól kivehető Giardini Naxos egy alacsony, sziklás földnyelvén.

Taormina ókori nevezetességei közül a leghíresebb a görög színház (teatro graeco), mely a Kr. e. III. században épült II. Hierón uralkodása idején. Jelenlegi formáját a Kr. u. II. században, már a római uralom idején nyerte el, ekkor elsősorban gladiátorjátékokat rendeztek benne. 109 méteres átmérőjével ez Szicília második legnagyobb színháza a szürakuszai után. Fénykorában 5400 nézőt volt képes befogadni. A gyönyörű panorámával büszkélkedő teátrum ma operaelőadásoknak, színdaraboknak ad otthont. Persze nem kell ahhoz előadásokat nézni, hogy az ember csodálatát kivívja, hiszen a színház olyan gyönyörű helyen fekszik, mely az egyszerű földi halandók mellett a legnagyobb művészeket is lenyűgözte, így például Csontváry Kosztka Tivadart, akinek egyik leghíresebb festménye a taorminai színházról készült.

Persze Csontváry nem csak ezt az egy festményt készítette itt. A festőt olyannyira megbabonázta a szicíliai város, hogy 1901-04 között többször is visszatért ide, ahol egyebek mellett megfestette a Holdtölte Taorminában (1901), a Mandulavirágzás (1902) és a Kis Taormina (1904) című képeket. Csontváry mellett Goethe is nagy csodálója volt az ógörög alapítású szicíliai városnak, melyről ’Utazás Itáliában’ című művében is írt, oly közkedveltté téve Szicília e részét, hogy az bekerült az akkoriban divatos Grand Tour útvonalába, mely a XVIII. században a nevelés általános feltételei közé tartozott a magasabb szintű társadalmi rétegek körében. (A Grand Tour Európa kulturális nagyvárosait érintette, ahol a kor gazdag arisztokratái és értelmiségei elsajátították a szükséges ismereteket, megismerkedtek a klasszikus művészetekkel, irodalommal, tudományokkal).

A város csodálatos fekvése, a romantikus, macskaköves sikátorok, a mediterrán hangulat, az innen-onnan kicsorduló buja növényzet, a középkori templomok – mint a normann kori, Szent Miklósnak ajánlott dóm, vagy a híres IX Aprile téren magasodó gótikus Szent Augustine templom vagy a XVII. századi Chiesa di San Giuseppe, vagy az arab hatást tükröző Palazzo Corvaja, illetve a hátteret uraló sziklakiszögellések és az Etna kúpja egyaránt meghatározzák Taormina oly magával ragadó hangulatát.