Főoldal / Beszámolók / Safaga búvárszafari 2010.

Safaga búvárszafari 2010.
Safaga búvárszafari 2010.

"Életem legjobb túrája ez volt!"

4:40-kor találkoztunk Ferihegyen, de a nagyon korai idõponthoz képest is mosolygós arcokkal találkoztam Ez jó jel! - gondoltam. Aznap volt itthon a szavazás, féltem, hogy ez kicsit meg fogja határozni az elsõ napok hangulatát, de legnagyobb meglepetésemre senki nem foglalkozott ezzel sem aznap, sem késõbb.

Megérkeztünk Hurghadába, ahol kiderült, hogy a hajónk motorhiba miatt nem tud kihajózni. Kicsit aggódtunk, de rögtön jött a megnyugtató információ, hogy van másik hajó, ami egy kicsit még nagyobb is, mint az eredeti lett volna. Vezetõnk gyakorlatiasságának köszönhetõen, a kabinok már le voltak osztva, úgyhogy nem volt semmi bonyodalom, hogy ki hova teszi le a csomagjait. Mindenki tudta, hogy hova kell mennie, és mindenki meg volt elégedve vele. A hajóbriefingen a 2 helyi guide mindent részletesen ismertetett, így aki még nem volt szafarin annak is minden világos volt.

Másnap volt az elõzõ merülés, és ott el is indult a guriga. Csak ámultam, hogy mindenki milyen jól merül, senki nem rugdossa a korallokat, senki nem tapos a másik fején keresztül, senki nem lökdösi a másikat, mert meg akar nézni valamit, és a fotósok sem voltak erõszakosak. 4 csoportba voltunk osztva, így 6 fõs csapatok alakultak, sem kicsik, sem nagyok, pont jók. Már az elsõ nap annyi látnivalóval találkoztunk, hogy akár haza is jöhettünk volna, és ez így volt egész héten. Pöttyös ráják, murénák, barrakudák, teknõsök, napóleonhalak, papagájhalak, polipok, sünhalak, gömbhalak, skorpióhalak számolatlanul. Minden merülés után fülig érõ szájjal mászott ki mindenki a hajóra, és az éjszakai merülésen is majdnem mindenki igyekezett ott lenni, mert minden éjszakai merülésen találkoztunk spanyol táncosnõvel, akik ráadásul egész aktívak voltak. Az egyik éjszakai merülés során 2 polip pajtáskodását nézhettük végig, ilyet még sosem láttam! A fiúpolip meglehetõsen kitartó volt, olyannyira lenyûgöztek, hogy mikor legközelebb felnéztem, már nem volt körülöttem senki. Mondjuk, én el voltam foglalva azzal is, hogy próbáltam a reduktoromat a kezemmel helyén tartani, mert folyton ki akart esni a nyitott számból. National geographic-ba illõ képek voltak ezek, engem már semmi nem érdekelt, pedig ezen a merülésen is találkoztunk még több érdekes élõlénnyel. Meg tudtam mutatni a társaimnak a papagájhalat, aki már lefekvéshez készülõdve hálózsákot vont maga köré a saját nyálkájából, hogy az éjszakai vadászok elõl elrejtse a szagát. Nem mindennapi látvány! A 21 merülésbõl 21 volt 10 pontos.
Esténként ugyan elõkerültek a különbözõ alkoholos üvegek, de mindenki olyan normálisan kezelte a mennyiséget, hogy ebbõl nem volt probléma. Még a helyi guide-ok is rendkívül meg voltak elégedve velünk. A társaság nagyon kedves és nyitott búvárokból állt, rengeteget nevettünk, és nagyon érdekes embereket ismertem meg.

A búcsúest alkalmával a személyzet is kitett magáért. Egész héten rengeteget dolgoztak, hogy minden úgy menjen, ahogy kell, és kényelmes legyen a búvároknak. Ezen az estén a szokásos torta mellé még mûsort is szerveztek, bennünket is bevonva. Különbözõ feladatokat találtak ki, amiken nagyon jól szórakoztunk, aztán persze volt tánc is. Eleinte a megszokott arab nótákra ráztuk a fenekünket, erõsen lemaradva az õ csípõmozgásuktól, de aztán az európai zenékre õk totyogtak csak, és mi nevetgéltünk nagyokat.

A hajó szakácsa is kitett magáért, olyan ételeket szolgált fel, amiért mindig érdemes volt sorba állni. Az egyik alkalommal garnéla volt, de nem csak annyi, hogy mutatóba jusson. Mindenki annyit tudott enni belõle, amennyi jól esett. A vacsorák után pedig gyümölcsökkel kedveskedett.

Persze az izlandi vulkán a mi hazajövetelünkbe is beleszólt, 2,5 napra ragadtunk kint. Egy 2*-os szállodába tudtak elszállásolni bennünket, amitõl mindenki joggal tartott, de ezt is úgy fogtuk fel, hogy milyen jó, hogy nem a reptéren kell üldögélni. Elsõ nap strandoltunk egy nagyot, a másodikon pedig egy napi kihajózást hozott össze a szervezõnk, ahol egy delfin csak a mi csapatunknak produkálta magát. Olyan képek készültek errõl a delfinrõl, amit színvonalas búvárújságok megirigyelhetnének, csak úgy dobálta a pózokat a fényképezõgépeknek. Ezeket a képeket a www.diving.hu oldalon meg lehet nézni.

Esténként az egész csoport együtt ment vacsorázni, ahol egy-egy sisa mellett jókedvûen emlékeztünk az elmúlt egy hétre. Negyedik alkalommal voltam Safaga körzetében szafarizni, már gombócból is elég, de azt tudom mondani, hogy nagy kár lett volna nem elmenni erre a túrára csak azért, mert már voltam ott három alkalommal. Többször megfordultam már Egyiptomban, de errõl a túráról a barátaimnak való beszámolómat csak így kezdtem: "Életem legjobb túrája ez volt!" És persze a mosoly még mindig ott csücsül a szájam szegletében.