Főoldal / Beszámolók / Tanfolyam egy OWD tanuló szemével

Tanfolyam egy OWD tanuló szemével

Természetesen a búváriskola kiválasztása sem egyszerû feladat, de nekem szerencsém volt, mert a barátok ajánlottak egyet, akikkel már régebb óta járnak túrázni és igen-igen meg vannak elégedve velük. Így kerültem az Aquanauta Búvárcentrum karmai közé, és csak erõsíteni tudom a - most már - búvártársak véleményét.

A tanfolyam elméleti részét még márciusban megtartotta az búváriskola vezetõje, egy kimerítõ 2 napos fejtágítás keretében, ahol mindenre kiterjedõ ismereteket kaptunk. Természetesen a visszakérdezés, a teszt is alapos ismereteket kívánt, és az elrontott válaszokat újra átbeszéltük, így senkiben nem maradtak kételyek.

Az uszodai képzés a Vituki uszodában volt, ahol 27-28 fokos víz és alaposan felkészült oktatói gárda várt bennünket. Mindenkinek készültek személyre szabott felszereléssel és az öltözködéstõl kezdve a vízbõl kijövetelig mindenben segítségünkre voltak. 2-2 tanuló jutott egy oktatóra, így gyorsan tudtunk haladni a fejlõdésben. Nagyon jól éreztem magam a vízben, és már alig tudtam kivárni a nyílt vízi képzést. De ez is eljött, most hétvégén!

Pénteken este érkeztem Gyékényesre. Kicsit sokat kellett utazni, de ahogy megérkeztem, éreztem, hogy megéri ide eljönni. Az egész hely olyan nyugalmat és békességet sugároz, hogy az ember totál ki tud kapcsolni. Ha valaki nem búvárkodik, annak is csak ajánlani tudom ezt a helyet!

Szombaton reggel 8-kor kezdõdött képzés, most már csak úgynevezett briefingek, azaz merülés elõtti eligazítások
voltak. Mivel a téli-tavaszi kurzusok tanulói mind most jöttek az elsõ nyílt vízi merülésekre, ezért szép számmal voltunk, de ez nem okozott problémát, mert nagyon sok oktató is volt. A felszíni megbeszéléseknek mindig nagyon jó hangulata volt, már akkor éreztem, hogy ez egy csapat. Az elsõ elmerülés kicsit ijesztõ volt az uszodai tiszta víz után, de hamar megszoktam a látótávolságot, és az oktató is mindig olyan közelségben volt, hogy végig biztonságban éreztem magam. Átismételtük az uszodai gyakorlatokat, és rögtön úszkálhattunk is kicsit a trepni körül. Az oktatónk segített beállítani a lebegésünket, és az valami fantasztikus volt! Az elsõ lebegésem! :) A második vízbe menetelnél már nem ismételtünk, rögtön megismerkedtünk a jacketen lévõ szelepekkel. Részemrõl volt egy kis bizonytalanság az elején, de szerencsére második búvár voltam, így jól meg tudtam figyelni az elõttem lévõ delikvenst. Aztán a segítõnk addig gyakoroltatta velünk a gyakorlatokat, míg a végén már nem is kellett gondolkodnom, hogy melyik gombot mikor is kell nyomnom - hogy kapjak egy libacombot. :P:) Minden merülés után a felszínen is megbeszéltük a gyakorlatok kivitelezését, és hogy mit kellene másképp csinálni, hogy még jobb legyen. Jól elfáradtunk. Vacsora után még megnéztük a haladó búvárok éjszakai merülését, nevetgéltünk az egész napi "szerencsétlenkedéseinken", aztán elég hamar eltûnt mindenki aludni.

Másnap megint 8-kor kezdõdött a tanfolyam. Nem mondhatom, hogy kipihentem magam, de a többieken is azt láttam, hogy jó fáradtak. Folytattuk a lebegésgyakorlatokat, már a stégtõl kicsit el is távolodtunk. Láttunk naphalakat, kis rákocskákat, de leginkább a vezetõnk uszonyát. Az utolsó merülésnél már elvittek bennünket igazi túrára! Kötélpálya mentén haladtunk, megnéztük a tereptárgyakat, a barkast, a motorcsónakot, a WC csészét, és volt amit fel sem ismertünk. Nagyon izgultam, de közben nagyon tetszett is ez a súlytalansághoz hasonlítható állapot. Állítólag hideg volt a víz, de én még ezt sem éreztem, annyira a lebegésemre figyeltem. Mindenképpen meg akartam csinálni, hogy a kötél segítsége nélkül haladjak lebegve. A vezetõnk nagyon megdicsért a végén, rém büszke voltam magamra.
Az utolsó merülésünk után volt még egy utolsó megbeszélés is, ahol megkaptuk az oklevelet és mindenki kihúzhatta magát, mert mindenkibõl búvár lett. Az idõ végig ragyogó volt, a társaság is nagyon mókás, és az oktatók, segítõk is nagyon készségesek. Így utólag is köszönet mindenkinek!

Csak azt nem értem, hogy miért is vártam eddig ezzel a tanfolyammal!? ;) Azt hiszem, most már tudom, mivel fogom tölteni a szabadságaimat.