Főoldal / Beszámolók / Maldív - szigetek 2012 élménybeszámoló 1.

Maldív - szigetek 2012 élménybeszámoló 1.
Maldív - szigetek 2012 élménybeszámoló 1.

Maldív-szigetek 2012. élménybeszámoló I.

Elõzmények
Már a kilencvenes évek eleje óta szinte minden évben összefutottam Maldív élménybeszámolókkal, melyeket mindig nagy elragadtatással hallgattam. Azonban az élet eddig úgy hozta, hogy mégis minden alkalommal egy másik ázsiai vagy karibi helyszín került elõtérbe úti célként, egészen mostanáig.
Az idõpont, a hajó kiválasztása, a túra útvonala a Maldívon belül és az egyéb programok kialakítása átgondolt döntést igényelt. Számtalan élménybeszámoló meghallgatása és sok-sok háttér információ begyûjtése után a február elsõ két hete látszott a legjobb idõpontnak és egy kisebb, 14 személyes szafari hajó, mely minden szempontból találkozott az elképzeléseimmel, de sokat számított a tulajdonos rugalmas hozzáállása is a terveink megvalósításához. Mint a beszámolóból olvashatjátok, mindkét választás jó döntésnek bizonyult.

Utazás
A londoni átszállásnál volt bõven idõnk, így kihasználva a felesleges idõt, megszervezünk egy windsori kastélylátogatást. A program érdekes és látványos, csak egyet felejtettünk el, hogy az öltözékünk már inkább a Maldívra lett beállítva, nem a brit sziget egy félig meddig szabadtéri programjára. Ettõl függetlenül így is megérte és ezt követõen volt bõven idõnk felmelegedni a 10 órás repülés során.
A Male reptér egy egészen apró reptérnek számít európai mértékkel. Amúgy is olyan kicsi a sziget a reptér betonja alatt, hogy a kifutópálya teljesen végigér rajta. Könnyedén landolunk, és aki még eddig sem melegedett fel esetleg, az most percek alatt teszi ezt a trópusi klímában, ahogy a géptõl a buszhoz sétálunk a tûzõ napon. Mindent csomagot átvilágítanak mielõtt kimehetnénk, ahogy ezt egy szigorú muszlim országban szokták. Fõként az alkoholt keresik a csomagokban, de a csoportunkkal nincs ilyen probléma az elõzetes tájékoztatásnak köszönhetõen. Alig párszáz métert kell csak gyalog megtenni a ránk várakozó transzfer hajóig és néhány perc múlva már siklunk is ki a reptéri kikötõbõl az alig fodrozódó Indiai óceánon. A szafari hajónk csak pár kilométerre vár bennünket Male-tõl, így a következõ negyedórában van idõnk megcsodálni és magunkba szívni a Male körüli intenzív helyi, illetve vízi élet hangulatát.

A szafarihajó
A szafari hajónk egy 29 méteres három szintes hajó, melyben 7 vendégkabin található a 14 búvár számára. Nappali, ebédlõ, kávézó és napozó terasz, ahogy ez megszokott egy igényes hajón. A legkülönlegesebb dolog azonban az, hogy ez a hajó csak a merülésen kívüli tevékenységekhez, létezéshez van fenntartva, a merüléseket egy alig kisebb búvárhajóval bonyolítjuk, mely párhuzamosan közlekedik a lakóhajóval.
Az elszállásolás, elhelyezkedés után rövidesen el is indulunk a külsõ yaht kikötõbõl és sor kerül az elsõ étkezésre is. Ahogy a hajó, úgy az ebéd is megfelelõen igényes. A teríték látványos, a választék nagy és az ízek is találkoznak az elképzeléseinkkel. Eddig sem voltunk elégedetlenek, de mint tudjuk, tele hassal még sokkal szebb a világ.

Merülés
A délután közepén sor kerül az elsõ briefingre is, mely a megszokott check dive-ról szól, és természetesen egy könnyû merülõ helyen lesz lebonyolítva. Elõtte azonban kapunk némi információt a Maldív szigetekrõl általában. Ahogy a hajó teljes személyzete, úgy a két helyi búvárvezetõnk is halk szavú és barátságos emberek. Elsõ látásra a Maldív emberek nagyon hasonlóaknak tûnnek az általunk megszokott egyiptomi emberekhez, azonban rövid idõ alatt kiderül, hogy ez a részünkrõl vélt hasonlóság csak látszat volt. Szerények, udvariasak, elõzékenyek és segítõkészek, de a legfeltûnõbb dolog talán az, hogy rendkívül csendesek, szinte észrevehetetlenek. A jelenlétük alig észlelhetõ a hajón.

A búvárhajó
Briefing után átszállunk a búvárhajóra, mely közvetlen mellénk van kötve, ha nem töltenek levegõt, vagy nem haladunk valamerre. A búvárhajó olyan átgondoltan van kialakítva, hogy eddig még egyetlen szafarin sem volt ilyen kényelmünk az utazáshoz a merülõ helyre, az öltözéshez, vetkõzéshez és a vízbejutáshoz. A hossza kb. 18 méter, a két oldalon legalább húsz rögzített palackhely van kiképezve a 14 búvárnak és a megszokott módon bokszok az egyéb felszereléseknek a pad alatt. A hajó mindkét oldalán van két-két vízbelépõ platform, melyet egyszerre tudunk használni. A fotógépeknek peremmel ellátott tároló és külön elmosó kád van kialakítva. Az egész hajó fedett és a mozgása nagyon gyors. Az elsõ és az összes többi alkalommal is alig 8-10 percet hajózunk a merülések helyszínére.

Merülési program
Az elsõ napot kivéve, mikor csak egyet merülünk, az összes többi napon a standard menetrend szerint három merülésen veszünk részt és csak a mi kérésünkre fordul elõ az, hogy kétszer merülünk ugyanazon a merülõ helyen. Ennek ellenére a zátonyok közötti hajózási idõk a legtöbb esetben nem haladják meg a másfél órát, de a legjellemzõbben csak 50-60 percet közlekedünk egyik helytõl a másikig. Ez elsõsorban köszönhetõ a rengeteg szigetnek és zátonynak, ami a Maldívot alkotja, másodsorban annak, szinte bárhol merül az ember, mindig találkozik érdekes látnivalóval. A merülések zöme 20-30 méter között kezdõdik, a merülõ hely adottságait figyelembe véve és szinte soha nem éri el a maximum egy órás idõtartamot.
Alapvetõen három különbözõ merülés fajtát különböztethetünk meg. Mivel ebben az idõszakban az áramlások a legtöbb esetben keletrõl jönnek, ezért az atollok keleti bejáratánál vannak az úgynevezett csatornamerülések, jó látási körülmények között. Ez azt jelenti, hogy a hol keskenyebb, hol szélesebb csatorna bejáratoktól 50-150 méter távolságban kezdjük meg a merülést és az áramlással érkezünk a bejárathoz, illetve a bejáratnak az aljzatához. Itt csak lekampózunk az áramlás kampók segítségével, mely a Maldívon elengedhetetlen felszerelési tárgy és nézünk kifelé a kék mélységbe és gyönyörködünk a nagytestû élõlények kavalkádjában. Minél erõsebb az áramlás, annál több az élõlények száma. A "no deko" idõ elfogytával pedig csak driftelünk a csatornában és befejezzük a merülést.
A második fajta merülés típus az atollok nyugati oldalán történik, ahol a legtöbb esetben kilép az áramló víz az atollokból. Itt is vannak keskenyebb-szélesebb csatornák, de ebbõl nem érzékelünk semmit, mert a csatorna egyik belsõ oldalán kezdjük a merülést a fal mellett és kifelé sodródunk az áramlással, miközben a nem túl jó látási körülmények között várjuk a manták megjelenését. Az esetek nagy részében legalább egyszer a merülés során meg is jelenik egy, vagy esetenként több is. Természetesen itt is felbukkannak a cápák, mint ahogy szinte mindenhol a Maldívon, de a mennyiségük lényegesen kevesebb.
A harmadik merülés típus a helyi nyelven thilla merülés. Ez a kisebb zátony elnevezése Maldív nyelven. Ezek a kisebb, vagy közepes méretû zátonyok az atollok belsejében helyezkednek el és a felszínrõl egyáltalán nem lehet õket látni, nem emelkednek ki a vízbõl. A zátonyok teteje 3-15 méter mélység között van általában és körben, többnyire meredek falakkal rendelkezik. A legszebb, leglátványosabb thillák egészen kicsik és egy merülés alatt kényelmesen körbe lehetne érni. Azonban többnyire nem úszunk körbe, ugyanis ha van elég erõs áramlás és jellemezõen van, akkor az áramlás oldalon közelítve a zátonyhoz, a párkányon töltjük a merülés felét és kifelé nézünk a kékbe, ahol, mint a csatornamerülésnél, nagytestû élõlények kavalkádját láthatjuk. A merülés második felét a thilla tetején töltjük, ahol rengetek az asztal korall és közöttük meglehetõsen gazdag az élõvilág, de e leglátványosabb az, hogy az asztal korallok alatt többnyire bébi cápák tucatjai vannak megbújva. Ha az áramlás nem erõs, a zátony körüli élõvilág is arányosan kevesebb és ekkor általában körbeússzuk a zátonyt a több látnivaló reményében.

Az útvonal
A tervezett útvonalunk szerint elõször az Észak-Male Atoll-ban merülünk néhányat, majd ezt a Dél-Male Atoll követi a következõ egy-két napban. Ezek a részek a korallos, teknõsös, kisebb cápás helyeket jelentik. A továbbiakban is délfelé haladunk és a Felidhoo Atoll következik, ahol legalább két-három napot töltünk. Ez a régió a cápákról híres merülõ helyekkel rendelkezik, fõként a keleti oldalon. Innen élesen fordulva nyugat felé vesszük irányt és az Ari Atoll-t célozzuk meg, de ez már az elsõ hét végén történik. Elõször az atoll déli csücskéhez hajózunk egy célból. Ez a régió a cetcápákról nevezetes, itt az atoll déli szélénél lehet legvalószínûbben látni õket. A továbbiakban az atoll nyugati oldalán haladunk észak felé, mely terület a manták régiója. Számos manta pont található itt és szinte soha nem csalódik a búvár, ha ezeken a helyeken merül. Több napon át hol a nyugati oldalon, hol az atoll belsejében bonyolítunk zátonymerüléseket. Ezután következik a Maldív-szigetek legkisebb atollja a Rasdhoo Atoll, mely kissé északabbra található. Összesen két bejárata van csak és merülések is itt az atoll bejáratában történnek. Ez a pörölycápák lelõhelye, de ha az nincs is éppen, számos más fajta akkor is gazdagítja az élményeket. Ezt követõen visszakanyarodunk keleti irányba és ismét az észak-Male atollban merülünk az utolsó merülési napon. Ez a két hét programja, mely tartalmaz 30-34 merülést.

Gasztronómia
Kétségtelen, hogy igényes ellátásra számítottunk a hajón, de ennek ellenére, mégis tud a konyhai személyzet nap, mint nap meglepetést okozni számunkra. Minden egyes étkezésnél a választék bõséges, még az is talál magának kedvére valót, aki nagyon válogatós, azonban arra nem jöttünk rá, hogy hogyan tudnak naponta két étkezésre is ropogósra sült pékárukat készíteni. Különféle halak gyakran vannak az étlapon, és elég különleges, hogy minden esetben más és más ízû a hal az ízesítések miatt. Vicces és érdekes az is, hogy pont az ízesítések miatt a rántott csirkemell, amit mindenki jó ízûen evett, szintén rántott hal volt, mint ahogy a végén kiderült. A tésztákból és salátákból is bõség van, az ízesítése az európaitól eltérõ, viszont finomabb a felhasznált fûszerektõl. Ahogy ez az ázsiai gasztrokultúrában megszokott, az ételek könnyen emésztetõek, a gyomrot nem viseli meg és a napi három nagyon kiadós étkezés után sem hízik senki több kilót a túra végére. Talán az sem elhanyagolható, hogy a teljesen más ételek és baktériumok ellenére senki nem szenved gyomorproblémákkal.

Szórakozás, pihenés
Az atollokon belül a szigetek a legtöbb esetben látótávolságon belül vannak egymáshoz képest, de fõként a külsõ gyûrûn jellemzõ ez, ahol többnyire merülünk, hol a keleti, hol a nyugati oldalon. Ez a sok-sok sziget, és a kikötési szokások teszik lehetõvé azt, hogy minden nap egy olyan sziget mellett töltjük a délutánt és az éjszakát, amely alkalmas arra, hogy kimenjünk és meglátogassuk. Néhány esetben a szigetek lakottak, bár a népesség nem mondható túl sûrûnek. A lakott szigetek néhány utcáján végighaladva szembetûnõ a rendkívül egyszerû életforma és többnyire a szegénység. A lakosok közömbösek a turistákra, látszik, hogy hozzászoktak már a jelenlétükhöz. Ajándékbolt természetesen minden esetben könnyen található és az árak elég magasak. Többnyire kézzel készült ékszerek kagylóból és különbözõ fajta korallokból, illetve kókuszpálmából készült fafaragások. Az ajándékkészítésen kívül a lakosság halászatból és zöldség termesztésbõl tartja fenn magát.
Az esetek nagy részében a szigetek, amit meglátogatunk, lakatlanok, de azért itt is felfedezünk néha kisebb zöldség kerteket, bár ezek minden esetben alig kézilabdapálya méretûek, igaz, a szigetek többsége is alig éri el egy futballpálya méretét. A széles homoksáv és a sekély partvonal szinte mindegyikre jellemzõ, a legtöbb esetben sûrû dzsungel borítja a felszínét. Körben, széles sávban a türkiz zöld színû tenger, majd a vakítóan fehér homok és végül az üde zöld, sûrû aljnövényzet és sok-sok kókuszpálma. Az érzékelés mindenkinek a képeslapokon látható fotókat juttatja eszébe, annyira szép a látvány.

A túra második felében barbecue partit rendeznek számunkra egy kicsi sziget homokos fövenyén. A sziget kimondottan erre a célra van fenntartva és szinte minden este 3-4 szafari hajó tart egyszerre hasonló programot. A konyhában szinte egész nap erre készülnek a szakácsok, számos ételkülönlegesség készül, és becsomagolt állapotban várja az estét. Már délután kimegyünk a szigetre strandolni, sétálgatni. A személyzet egy része homokból óriási delfineket, cetcápákat készít a fövenyen olyan aprólékos gonddal, hogy bárki könnyedén felismerheti az élõlényeket. A többiek hatóra felé kihordanak mindent a hajóról és egy hatalmas rostsütõn elkezdik megsütni a húsokat. Nyársa tûzött saslik, szkampi, csirke, többféle hal, beefsztek van a kínálatban és persze ehhez méltóan a köretekbõl salátákból is számos van szervírozva a svédasztalon. A vacsora és néhány pohár bor elfogyasztása után a hajók személyzetébõl egy jól összeszokott zenekar áll össze és elkezd tradicionális Maldív zenét játszani. Ez kizárólag dobokból és énekbõl áll, mely leginkább az afrikai kontinens bennszülött zenéjéhez hasonló. A kerítõ ember hamarosan körbejár és finoman felrángatja és táncolásra buzdítja a hajók vendégeit. A telihold sápadt fényében az ütemes tamtamra ugráló tömeg egészen egyedi látványt és élményt nyújt számunkra.

Male a fõváros
A hazautazás elõtti nap délutánja egy Male városnézésre van szánva, azonban meg kell várni, míg késõ délután lesz, mert a városban nappal elviselhetetlen a hõség. A fõváros egy nagyméretûnek mondható szigeten fekszik, alig 2 méterre a tengerszint felett. A sziget mellett hajózva úgy tûnik, hogy az egész várost a vízre építették, mivel nem látszik maga a sziget, csak az égbetörõ sokemeletes házak százai, melyek olyan közelnek tûnnek egymáshoz, hogy szinte összeérnek. A népesség 80-90.000 fõ és a sziget leghosszabb része is csak 1.800 méter. Így tehát kis helyen meglehetõsen sokan vannak és ahogy más zsúfolt ázsiai országban is szokás, itt is a legtöbben robogóval közlekednek.
Csak egy hete voltak a tüntetések és az elnök lemondása, de már semmit nem látunk ebbõl, minden a megszokott kerékvágásban megy a városban. Partra szállunk a kikötõben és megbeszéljük a találkozót a visszaúthoz, így mindenki azt csinálhat, amit szeretne. Megnézzük a híresebb épületeket, úgy, mint az iszlám központi templomot, a parlament épületét, a fõteret és aztán betérünk a halpiacra. Óriási a kínálat, sõt úgy érezzük, hogy jelentõsen erõs a túlkínálat és miután belegondolunk, hogy ez mekkora pazarlás, már egy kicsit a kedvünket is szegi a halpiac. Néhány pólóüzlet és egyéb ajándékbolt meglátogatása után visszatérünk a hajónkhoz csomagolni a másnap reggeli hazaindulásig.

A merülésekrõl részletesen itt, a Maldív élménybeszámoló II.-ben olvashatsz és garantáltan nem lesz unalmas olvasmány, ha van idõd elolvasni.

Malmos Attila
Aquanauta Búvár Centrum