Főoldal / Beszámolók / Merülések a Brothers szigeteknél

Merülések a Brothers szigeteknél
Merülések a Brothers szigeteknél

Brothers szigetek élménybeszámoló

Az elsõ merülési napunkat még a Hurghada régióban töltjük, így alig egy óra hajózás után egy eléggé ismeretlen helyen elvégezzük a check dive-ot. A búvártudás felfrissítése és az ólom mennyiségének beállítása az elsõdleges, de azért némi látványban is részünk van a merülés során. Ami eléggé meglepett bennünket, hogy most októberben, még mindig 29-30 C fokos a vízhõmérséklet. Persze egyáltalán nem panaszkodunk emiatt :).

A második merülés már a régió leghíresebb helyénél, az akváriumnak is nevezett zátonynál történik, melynek neve Gott Abu Ramada. A zátony beváltotta ismét a hozzá fûzött reményeket, sok-sok hal, szép korallok, így a merülés ismét emlékezetes volt számunkra. Az éjszakai merülést már egy délebbi zátonynál ejtjük meg, hogy kevesebbet kelljen hajózni az éjszaka során. A merülés sok apró különlegességet tartogat számunkra, a lámpánk fényére vadászó tûzhalak, polip, gömbhal, muréna, spanyol táncos, hogy csak az emlékezetesebbeket említsem.

A vacsora után szinte azonnal útnak indulunk dél felé, a Brothers felé, mely utazás kb. 7 órát vesz igénybe innen. Szerencsére a tenger csak kicsit hullámzik, így az ágyon tudjuk tartani magunkat az éjszaka során. Sajnos nem midig volt ez így, de úgy tûnik, hogy most a szerencse mellénk állt. Kipihenve, reggel már a nagyobb sziget déli oldalánál ébredünk, és hamarosan készülõdünk is az elsõ merülésünkre.
Ha megnézed a térképet, akkor láthatod, hogy eléggé távol van a két sziget a kontinenstõl és alig egy kilométerre a nemzetközi hajózási útvonaltól. Pont emiatt szinte állandóan látjuk a sok száz méter hosszú, óriási szállító hajókat a távolban, amelyek még ilyen távolságból is szigetnek tûnnek inkább, mint hajónak a méretük miatt. Összesen három teljes napot töltünk el itt és megmerüljük mindkét zátony minden oldalát.

Merülésrõl merülésre azt kell, hogy megállapítsuk, hogy nem nagyon van áramlás. Ez elég kellemetlen, mert ez az áramlás mentesség fõként az oka annak, hogy alig látunk cápákat a merülések során. Mivel a hely a cápák miatt lett elsõsorban népszerû, egyértelmû, hogy ezt várjuk tõle leginkább, és ha nem ezt kapjuk, akkor kissé csalódottak vagyunk. Azonban ha ettõl elvonatkoztatunk, akkor tulajdonképpen elégedettek lehetünk, mert a szigetek körül a falak elképesztõen színesek. Teljesen be vannak nõve lágykorallokkal, illetve kisebb-nagyobb halak milliói úszkálnak folyamatosan körülöttünk. Az északi végén mindkét szigetnek van egy-egy plató, mely folyamatosan mélyül, és a sekélyebb része nem véletlenül kapta a "cleaning station" nevet, vagyis tisztító állomás. A napközbeni merülésnél is, de fõként a reggeli órákban, csapatokban jönnek ide a nagyobb halak, többnyire a méteres barrakudák és tátott szájjal, szinte teljesen mozdulatlanul hagyják a tisztító halaknak, hogy a szájukba és a kopoltyújukba behatolva csipkedjék, tisztítsák azt. Ez persze látványnak és fotós témának is kitûnõ. Ezek az élmények mindenképpen kárpótolnak bennünket a kevesebb cápáért.

Néha-néha azért Fortuna megkegyelmez és alattunk elúszik egy-egy szürke szirti cápa, nagyon lassan, szinte komótosan mozgatva uszonyait. Két nap is elõfordul, hogy még róka cápát is láthatunk, mely különlegességét az adja, hogy a megszokottnál sokkal hosszabb, kecsesebb a farokuszonya, de ez tulajdonképpen az egész testére is vonatkozhat. Nem remélhetünk továbbra sem túl sokat a cápákat illetõen, mivel elsõsorban az áramlásban gazdag helyeket keresik, hisz az sokkal gazdagabb táplálékban, itt viszont, amióta itt vagyunk, csak az uszonyunkra hagyatkozhatunk, szinte semmi áramlás nincsen. Ez egyébként egyáltalán nem megszokott a Vörös-tengerben. A földrajzi adottságai miatt keskeny és hosszú tenger fokozottan ki van téve az apály-dagály okozta vízmozgásnak. Jellemzõen a tenger mélyebb részén és a felszín közelében ellentétes irányban mozog az áramlás, így lehetséges az, hogy a legtöbb merülõhely esetében az áramlás északról dél felé tart szinte mindig.

A holnapi napon, mely az ötödik merülési napunk, a Safaga térségben található Salem Expressz-t merüljük, tehát már legalább 5 órát hajóztunk vissza észak felé. Ez a hatalmas komphajó 1991-ben süllyedt és abban az idõben az egyik legnagyobb emberáldozattal járó hajószerencsétlenség volt. Az adatok nem hitelesek, de kb. 400 ember fulladt vízbe azon az éjszakán. A roncs az oldalán fekszik 30 méteres mélységben a homokos fenéken. A felépítmény még egészen jó állapotban van, mindent fel lehet ismerni és a kapitányi hídra, illetve az étterembe is be lehet úszni. A raktér több elválasztott cellára volt osztva, mely most az oldalra fordult pozíció miatt emeleteket képez. Minden a raktérben az alsó részre borult, így a csomagok felett haladva kezdjük meg a behatolást a hatalmas raktérbe a legalsó résznél. Ezt a behatolást egy pár évvel ezelõtti hatalmas vihar tette lehetõvé, mely letépte a raktér hatalmas ajtaját, így megnyitva a bejárást a búvárok számára. Lassan végigúszunk a megszámlálhatatlan csomag felett a raktér végébe, ahol egy nyerges vontató az oldalára borulva fekszik. Visszafordulva és egy emeletet emelkedve eljutunk a két személyautóig, majd hamarosan kiérünk a szabadba a hajó tetején. Még egy behatolást teszünk az étterembe, melyben még a rögzített asztalok és székek is a helyükön vannak.

A második és harmadik merülést is ebben a régióban tesszük meg, fõként az ismertebb helyeken. Itt egy teknõssel is találkozunk a merülés közben, illetve a zátonyoknál megszokott egyéb élõvilággal természetesen. Érdekes, hogy itt sokkal erõsebb áramlást tapasztaltunk, mint délen, bár lehet, hogy már ott is ugyanez a helyzet. Érdekes, hogy már hiányzott mindenkinek a zátonyos merülés, így abszolút elégedetten zárjuk a napot.

Az utolsó napunkon is hajnalban kelünk (5:15), mert ma már csak két merülésünk van a másnapi gépindulás miatt és ezt már ismét a Hurghada régióban tesszük meg. Itt sem csalódunk a Vörös-tenger szépségeiben, két könnyû, kellemes merüléssel zárjuk a Borthers túrát és ismét lenyûgözõ élményekkel és rengeteg szép fotóval térünk haza, mely fotókat te is meg tudod nézni itt.

Malmos Attila
Aquanauta Búvár Centrum