Rab szigeti búvártúra élménybeszámoló

Gyermekkori vágyam volt, hogy betekintést kaphassak a víz alatti világba, de valamilyen oknál fogva ez csak idén,  44 évesen történt meg. Mindig volt valamilyen más elfoglaltságom mint pl tanulás, nősülés, gyermeknevelés, megint tanulás stb. Ezen a nyáron azonban  elhatároztam, hogy mindenképpen megszerzem a minősítést, ami lehetővé teszi, hogy merülhessek. A vizsgát Debrecenben a helyi klub szervezésében sikerült abszolválnom és külön öröm számomra, hogy mindezt már a 15 éves fiammal együtt tehettem meg.

A sikeres vizsga birtokában kézenfekvő volt, hogy merülni kell! Egyrészt mert vágytam az élményekre, másrészt mert gyakorolni kellett a tanfolyam megszerezett ismereteket.

Az Aquanauta szezonzáró adriai túráját az interneten keresztül találtam meg. Szimpatikus volt a honlapjuk, áttekinthető s  érdekes, tanulságos olvasnivalókkal teli. Kicsit félve, ismeretlenül jelentkeztem.

Az e-mailen, illetve telefonon kapott tájékoztatások teljes körűek, érthetőek, egyértelműek voltak. Izgatottan vártam az indulás napját, hiszen nem tudtam, hogy hova érkezem, milyen társaság fogad, ők ismerik-e egymást, engem befogadnak-e, lesz-e gondom bármelyik merülésnél.

A kisfiam iskolai elfoglaltságai miatt sajnos nem tudott eljönni, így a  túrára feleségem kísért el aki korábban kijelentette, hogy soha semmilyen körülmények között nem hajlandó a fejét víz alá tenni, de amíg én merülök addig ő nagyon jól tud majd olvasni, napozni, pihenni. A túra végére az ő álláspontja is megváltozott!

A túra tervezett programja szerint csütörtöktől szombatig napi két-két merülés lehetséges, azonban aki időben odaér szerda délután az ajándék check-dive-ot kap.  Mivel nekem kezdőként minden merülés számít,  így igyekeztem kihasználni a lehetőséget és ennek megfelelően oda is értünk  kora délután a búvárbázisra, ahol a megbeszélt találka volt. A bemutatkozásokat követően még gondolkodni sem nagyon volt idő, máris a vízben találtam magam. A búvárbázis ugyanis egy hangulatos kis öböl közvetlen partján található és egy gyors briefing  valamint a felszerelések ellenőrzése  után kaptam magam mellé( vagy ő kapott engem?:)) egy tapasztalt társat, akivel és még egy párossal elindultunk az öböl  csodáit felfedezni.  Az én computerem szerint 9 méteren voltunk, láttunk hajókötelet, csigákat kagylókat, majd mivel a Nap után tájékozódtunk, így egy kicsit el is tévedtünk és a merülés végén egy másik stégnél kötöttünk ki, de természetesen ez nem okozott semmilyen problémát.

Mire kijöttünk a vízből már újabb check-dive-os csapat készülődött, látszott, hogy más is szívesen él a lehetősséggel.

Mindezek után az utazás és az első merülés izgalmaitól elfáradva elfoglaltuk szállásunkat, ami egy nagyon jól felszerelt, minden igényt kielégítő apartman volt kb 70 méterre a tengerparttól és kb 800 méterre a bázistól.

A következő 3 nap eseménydúsan, napi két merüléssel telt. A délelőtti 9-kor a délutáni pedig fél háromkor indult.

Minden alkalommal gyors(nagyon gyors)hajókkal mentünk ki a merülőhelyre, ahova a helyi bázis szakemberei vittek el bennünket. A bázisnak egyébként 3 hasonló felszereltségű motorcsónakja van, így egyszerre akár 36 búvárt is tudnak szállítani. Kezdő búvár lévén minden merülés élményekben gazdag volt számomra, igaz még ez akkor is ha „csak” a horvát tengerről beszélünk. Polip, rákok, kőhalak, csigák, kagylók, halászhálók stb.

Ahogy a víz alá ért a fejem, a  merülések előtti izgalmat mindig felváltotta a nyugodtság és a biztonságérzet. A merülések kb 40-45 percig tartottak és utána ugyanolyan gyorsan vissza a bázisra.

Az egyik merülésünk alkalmával betekintést kaphattam abba is, hogy lehet problémát kezelni a víz alatt. Történt ugyanis, hogy az egyik hölgy társunk, aki szintén kezdő volt , kb 15 méteren elkezdett süllyedni és pánikba esett. Búvárvezetőnk - Malmos Attila- nagy nyugalommal kezelte a helyzetet, visszavezette őt a helyes útra és amikor rendeződött a lelkivilága, tudtuk folytatni a merülést, oly módon, hogy Attila végig vele volt és ha kellett fogta a kezét. A merülést és a leszerelést követően ők külön megbeszélték, hogy mi történt, és mit kell tenni, hogy ez ne következzen be.

A hölgy (és Attila)dícséretére legyen mondva, másnap újra merült és már semmilyen problémája nem akadt. Ez azért volt fontos számomra is mert láttam, hogy olyan vezetőnk van aki foglalkozik velünk, és ha szükség van rá, akkor ott van és kezeli a problémákat.

A túra végén természetesen egy záróbulit tartottunk,  ahol közös sütés és némi alkoholfogyasztás keretében tapasztalatot cseréltünk a búvárkodással és az élet egyéb területeivel kapcsolatban is.

Összességében elmondható, hogy számomra egy rendkívül izgalmas tapasztalatszerzéssel telt ez a néhány nap, ahol néhány merüléssel sikerült a vízbiztonságomon, a lebegőképességemen és egyáltalán a merülési technikámon javítani és nem utolsósorban a feleségem, látva a 4 nap élményeit már kijelentette, hogy jövőre lehet megszerzi az OWD minősítést!

Írta: dr. Tóth Ferenc (Debrecen)

A cikkhez kapcsolódó egyéb tulajdonságok

Ebben a témában talál még 31 cikket: Beszámolók