Dél-Afrika - Mozambik búvártúra élményei
Merülések a fekete kontinens déli részén

Késő délután van már, mikor leszállunk Durban repülőterén, Dél-Afrika keleti partvidékén. Elég körülményes az átjutás a különböző ellenőrzőpontokon. Számos kérdést tesznek fel az érkezőnek és megnyugtató válaszokat kell adnunk ezekre, de a búvárkodás hallatán végül is hamar megnyílnak a kapuk előttünk és kijutunk a repülőtérről. 

A buszunk kint vár ránk és alig félóra elteltével már indulunk is tovább a három milliós város körzetéből. Az úti cél a 100 kilométerre délre fekvő Umkomaas kis település. A falu közvetlen az óceán partján helyezkedik el, ahogy a mi kisméretű resortunk is. Már sötét van, mire megérkezünk, de a trópusi klíma kellemessé teszi ezt az utolsó szakaszát is az utazásunknak. Így késő este is simogató 22 C fok van, de nagyon párás a levegő, még póló nélkül is izzadunk vacsora közben.

Némi eligazítást következik a helyszínről, szobákról és programokról. Ez a száraz évszak kezdete, de ennek ellenére az időjárás nem úgy viselkedik, éjjel nagyon beborul és szakad az eső, hangosan veri a tetőcserepeket. A szél is feltámad és a teraszról kinézve az alig 20 méterre lévő óceánra, hatalmas hullámokat látunk. Ez reggelre is csak annyit változik, hogy erősen felhős az idő és nagy, gördülő hullámok csapnak ki a partra. Képek a helyszínről

A reggeli után bepakolunk a gumicsónakba és egy dzsippel utazunk a pár percre lévő, megfelelően lapos partszakaszhoz, valójában az Umkomaas folyó torkolatába, ahol a bázis naponta vízre teszi a hajóit és már indulunk is az első merülő hely felé. A kihajózás viccesen azzal kezdőik, hogy mindenki kap egy mentőmellényt egészen addig, míg át nem jutunk a part közelében a hullámtörési zónán, illetve eligazítást arról, hogy hogyan kell kapaszkodni lábbal és kézzel az átjutás alatt. Több kísérletet is teszünk, mely eltart legalább tíz percig, míg átjutunk a hatalmas, esetenként 4-5 méteres hullámokon. A zóna mögött már nincsen szükség a mellényekre, ezt eltesszük és hajózunk a még éppen kezelhető hullámokon a 9 km-re lévő hatalmas zátonyig. Képek a kihajózásról

Minden merülés a régióban ennél a zátonynál történik az Aliwal Shoal tengeri nemzeti parkban. A területen számos bázis merültet, de mivel nagy a terület, így a normál zátony merülés során nem találkozunk más búvárokkal. A merülések jellemzően 15-18 méter között kezdődnek és az élővilág meglehetősen hasonló az Indiai-óceán faunájához, annyi különbséggel, hogy minden élőlény sokkal nagyobb. Murénák, teknősök, anemona telepek bohóchalakkal, garnéla rákok, kék pettyes ráják és szinte az összes általunk ismert zátonylakó halakból nagyobb rajok, ezen kívül barrakuda rajok, és amik igazán nagyméretűek, azok a fűrészes sügérek. Ezek majdnem két méretesek és egészen közel engednek bennünket. Van szürkés színű, foltos és egészen furcsa színű, de mind hatalmas méretű. A látótávolság elég változó, többnyire az erős szél és hullámzás miatt talán közepesnek nevezhető és a víz még 10 méteren is mozgat bennünket oldalra, azaz hintáztat. Ennek kissé hányinger keltő hatása van. Képek a látnivalóról

Az igazán nagy attrakció a merülési napok során a cápás merülések. Ezek a merülések ennek a kiterjedt zátonynak a külső szélénél történnek. A hajókról egy felszíni bójához rögzítve, két nagyméretű lyukacsos hordót lógatnak le egy láncon, melyek közül a felső 10 méteren, az alsó pedig 18 méteren van elhelyezve. A hordókban halszeletek és egyéb ételmaradék van, melyre gerjednek a cápák. Ezek a hordók a különböző bázisok által egymástól csak 10-15 méterre vannak elhelyezve és a cápák folyamatosan vándorolnak a hordók között. Többnyire óceáni fekete úszójú cápák vannak jelen, de egy merülés alatt többször is megjelennek a bikacápák, néha a tigriscápák és még ritkábban a pörölycápák. A cápák mérete 1.5 - 2.5 méter között mozog és egyszerre tíznél is több van jelen körülöttünk. Jól érzik magukat, egészen közel jönnek, többször is megállnak szemben velünk, néha a lábunk között úsznak át és a közelségük egészen különleges érzés. Számos alkalommal olyan közel mennek el mellettünk, hogy meg lehetne simogatni őket. Persze nem tesszük, erősen uralkodunk magunkon, bár ez nem egyszerű. Esetenként, mikor a merülés vezető megrázza a hordót, azonnal legalább tíz cápa érkezik a helyszínre és alig férnek el egymás mellett, ahogy kerülgetik a hordót. Képek a merülésekről

Nap, mint nap ismétlődik a program és értelemszerűen a cápás merülések jelentik a legnagyobb attrakciót. A látótávolság itt a zátony külső szélénél sokkal jobb, sőt napról napra javul és egyre jobb képek és felvételek készülnek róluk. A várakozásaink a merülésekkel kapcsolatban abszolút megvalósulnak, és délutánonként nem győzzük a képeket és felvételeket kiválogatni. Az egyik délután látogatást teszünk a közeli krokodil farmra ,ahol egyéb hüllők is láthatóak. A park egy nagyon szép helyen van, dombok ölelésében. A világ minden tájáról vannak itt krokodilok és van szerencsénk végignézni az etetést is. Egész csirkékkel táplálják őket, melyeket még reptében kapnak el a 3-4 méteres példányok és az álkacsok hangos csattanással záródik össze, mikor valamelyik elvéti a repülő táplálékot. A maradék időben sétákat teszünk a homokos óceán parton, nézzük a hatalmas hullámokat, esténként pedig más és más éttermet látgatunk meg a faluban a tenger gyümölcsei között válogatva elsősorban. Képek a farmról

Aztán útra kelünk az ötödik napon Mozambik felé. Hat óra autózás a határig észak felé. A határátkelő egy egészen vicces hely. Pár bódé körbekerítve és a túloldalon, a mozambiki oldalon csak egy keréknyom a homokban. Nincsen aszfaltozott út. Negyven perces vízum vásárlás után már pakolunk is át a négy kerék meghajtású dzsipekbe. Csak azokkal lehet közlekedni, ugyanis az alig 7 kilométerre található Ponta do Ouro településig csak földúton lehet közlekedni, de ez vajában csak egy homokos keréknyom. Gyönyörű dombokon, szavannákon haladunk, a látvány és a természet szépsége lenyűgöző. A faluba érve sem változik a helyzet, itt is csak homokos utak vannak, hatalmas kátyúkkal, benne némi esővízzel. Elfoglaljuk a szállásunkat, mely kb. 200 méterre van az óceántól egy domboldalon, eszméletlen kilátással az óceánra. Másnap reggel folytatjuk a merüléseket. A technikai megvalósítása nagyon hasonló, a hullámtörési zónán történő átkelés itt is egy komoly procedúra. Képek a helyről

A merülések itt is két részből állnak, a külső zátony szélénél cápás merülések, a belső részen meg normál zátony merülések. Minden reggel a mélyebb, kinti résszel kezdünk, de itt tiltják a szabályok a cápa etetést, így a jelenlétük sem annyira koncentrált értelemszerűen. A merülések időtartama többnyire az ötven méteres mélység felett lebegésből áll és várakozásból. Hol egy pöröly cápa raj érkezik, hol egy magányos, de hatalmas bikacápa a kísérő halakkal, hol egy hármas formációban megjelenő sas rája raj, néha egy óceáni fehérúszójú kerül elő. Itt is jelen vannak a hatalmas fűrészes sügérek, ezek sem riadnak meg a közelségünktől, nem zavarja a vaku villogása és a karnyújtásnyi távolság a búvár és közöttük. A harmadik napon egy mobula is elúszik alattunk, olyasmi, mint a manta, csak kisebb méretű. A látótávolság kiváló, többnyire 20-30 méter. Az etetést egy fűzér horgász villantóval próbálja helyettesíteni a merülés vezető. Minden estben egy felszíni bóját vontat magával és annak az alsó végére van felfűzve ez a figyelemfelkeltő, csillogó fűzér. Ezen kívül még egy pillepalackot is ropogtat a kezében, mellyel megpróbálja odacsalogatni a cápákat több-kevesebb sikerrel. Kevesebb az élmény, de mikor megjelennek a kívánt élőlények, akkor megdöbbentően nagyméretűek és a hatás, amit kiváltanak, tíz percig is a hatása alatt tart bennünket. Képek a merülésről

A második merülés itt is minden estben zátony merülés. Ehhez közelebb hajózunk az afrikai kontinenshez és a sekély, 15 méteres vízben kezdjük meg a merülést, minden estben a zátony egy eltérő részén. A víz itt is „lötyögtet” bennünket, de a zátony nagyon színes és változatos, bár a látótávolság itt sem a legjobb, túl sok a lebegő részecske. Emiatt a legjobb felvételek, képek, többnyire a közeliek. Kevés tűzhalat látunk, de azok mind negyven centisek. Itt is előfordulnak az óriás sügérek és hagyják magukat fotózni. Méterük majdnem két méter. Sok polipot látunk, pettyes és nagyméretű murénákat és csigákból is van sokféle. Teknősök elbújva egy-egy sziklarepedésben, aláhajlásban. A tenyérnyi halakból hatalmas rajok vannak, néha teljesen körbevesznek bennünket. Skorpióhalból is feltűnően nagy méretek vannak, és lépten-nyomon találunk egyet belőlük és nem ritka itt sem a kék pettyes rája. A hasadékokban, aláhajlásokban tengernyi üveghal tartózkodik. Korall kevés van, inkább szivacsok vannak mindenütt. Néhány alkalommal a két zátony közötti hajózás során delfinrajjal találkozunk és ezekből egy alkalommal legalább száz példányból álló a raj és nagyon tetszik nekik a barátkozásunk. Versenyt úsznak a hajó orrában és hatalmas ugrásokkal szórakoztatnak bennünket a felszínen. A vízhőmérséklet mindkét helyen 25-26 C fok között váltakozik az áramlásoktól függően és szinte mindig van áramlás. 

A két merülés hamar lemegy a rövidke felszíni idő miatt, így minden nap már egy óra körül vissza is érünk és a nap további részét az óceán parton, strandolással, napozással töltjük, illetve nézelődünk a végeláthatatlan bazársorokon valami ajándékvásárlás céljából. Az estéket vagy egy közeli étteremben töltjük, vagy itt helyben készítenek nekünk valami barbecuet. Miden nap késő estig az élményeinket vitatjuk meg egy sör, vagy pohár bor mellett, mielőbb beájulnánk az ágyba.

Aztán megint megyünk tovább, vissza Dél-Afrikába, egy Santa Lucia nevű kisvárosba. Ez a település az azonos nevű folyó torkolatában található. A határtól alig több, mint három órás utazással érjük el és megint becsekkolunk egy újabb resort-ba a város közepén. Az esti órában egy kis sétával felfedezzük a városkát és a legjobbnak tűnő étteremben elfogyasztjuk az aznapi vacsoránkat.

Másnap hajnali öt órakor indulunk a Hluhluwe nemzeti parkba. Külön erre a célra kialakított terepjárókkal érkeznek értünk. A platón 9 főre van kialakított ülőhely, minden a szafari céljaihoz van átalakítva az autón. Nagyjából 45 percig tart elérni a nemzeti park bejáratát és már világos van, mire megérkezünk. A hőmérséklet még mindig elég hűvös, mikor rákanyarodunk a park első, keskeny utacskájára. A terület hatalmas, több mint 60 km hosszú észak-déli irányban és 30 km széles. Több nap alatt sem lehetne bejárni csak egy kis részét. Ahogy haladunk lassan az az érzésem és ebben a többiek is osztoznak, hogy Dél-Afrika legszebb területét választathatták ki erre a célra. Zöld dombok, helyek és völgyek váltják egymást, folyók, patakok, tavak, mocsarak, sziklaszakadékok, szavannás és sűrű növényzetű területek láthatók mindenütt. Egyes dombtetőkről 5-6 kilométerre is ellátni és a látvány szó szerint lenyűgöző. Alig haladunk valamennyit, máris egy elefánt csordát látunk legelni a domboldalban, majd még több egyedülálló példányt is. Egy zsiráf nyújtogatja az ágak felé a nyakát a másik oldalon és reggelizik. Hamarosan láthatunk egy hatalmas rinocéroszt is mely pár hónapos kölykével az út szélén nézelődik. Miden látnivalónál megállunk és leállítjuk a motort is, csendben várakozunk, mivel az állatok megszokták ezeknek a járműveknek a jelenlétét, nem félnek, nem menekülnek. Bivalycsorda a következő, majd gazellák, impalák és varacskos disznók. Ez utóbbi szintén a malacaival együtt keresi a táplálékot a fűben. Közben kapunk egy reggelit is a csomagtartóból az egyik legszebb domb tetején, ahonnan a látvány elképesztő. Ahogy melegszik az idő, úgy egyre kevesebb állattal találkozunk. Aztán már láthatjuk is, hogy miért. A vizek partjára húzódnak és dagonyáznak a sárban, hűtik magukat a nagy hőség ellen. Ezt tapasztaltuk a bivalyok, elefántok és rinocéroszok estében is.

A következő nap talán még látványosabb, most a park egy egészen más részére látogatunk el és itt nagyobbak az állatcsordák. Több a zsiráf, az elefánt a bivaly, az impalák és a rinocéroszok egyedszáma a csordákon belül. Hiénákat is látunk egy csoportban, ahogy napoznak a fűben és gyakran zebracsordák mellett megyünk el és nem zavarja az ember jelenléte őket. Majmok persze jelen vannak a legtöbb erdős részen és nagyon hangosak. A legtöbb tóban, mocsaras résznél felfedezhetőek a krokodilok is. Mozdulatlanul fekszenek a vízparton, vagy éppen csak a két szemük létszik ki a vízből.
A két nap élményei meghatározóak voltak számunkra és mindkét délután és este a lodge-ban a medence szélén napozva, vagy este az éteremben ülve még sokáig emlegettük élményeinket egymásnak. Képek a két napos szafariról

És eljött az utolsó nap, mely még tartogat számunkra némi élményt, ugyanis délelőtt a helyi kikötőből indulva hajókiránduláson veszünk részt, de nem céltalanul. A város mellett folyó Santa Lucia nevű folyó néhány mellékágát lezárták és ezzel hatalmas kiterjedésű, sekély vízű tavat hoztak létre, mely tele van élőlényekkel. A sekély tavat minden irtányból nádasok szegélyezik és a parton pedig buja élővilág látható. Néhány alkalommal láthatunk a magasabb ágakon sasokat, ahogy táplálék után szemlélődnek. A parton elvétve megpillanthatunk krokodilokat, ahogy napoznak a fövenyen, de a legnagyobb és legkülönlegesebb élményt kétségtelenül a rengeteg viziló nyújtja, melyből nagyon sok él a tóban. Alig hajózunk párszáz métert, már meg is állunk egy csapat mellett, majd újabb rövid táv megtétele után egy másik csorda mellett és ez így megy 2 órán keresztül. Közben persze kapjuk a hangszóróban a részletes tájákoztatást a szokásaikról, populációjukról. A legérdekesebb dolog ezekkel az élőlényekkel, hogy kijönnek a partra is és bejönnek a városba esténként, mikor kevesebb ember van az utcán. Így erre is kaptunk már az érkezéskor alapos kiképzést, hogyan is kell viselkedni az ilyen estekben. Vizilovas program

A hajózás során látott élővilág eléggé feldobta az utolsó napunkat, így könnyebb elviselni a pár órás busz-utat is Durban repteréig, ahonnan már hazafelé vesszük az irányt. 

A cikkhez kapcsolódó képek

A cikkhez kapcsolódó egyéb tulajdonságok

Ebben a témában talál még 31 cikket: Beszámolók